Ma dél körül hívott Marcsi, hogy meghalt Tibi bácsi. Györgyi írta meg neki a hírt iwiwen pár napja, de csak most lépett be és olvasta el. A temetés ma délután fél kettőkor lesz.
Így sajnos már nem tudunk elindulni, pedig szerettem/szerettünk volna osztozni a család gyászában.
Tibi bácsi, vagyis Dékány Tibor apai nagynéném, Margit néni férje volt (istenem, de kegyetlen ez a múlt idő).
Utoljára nagyjából három éve láttam, ha jól emlékszem. Mindig tetszett, ahogy önmagát el tudta helyezni ebben a felfordult világban. Pontosan tudta, mennyit ér a munkája. Szinte mindenhez értett, csodálatos kézügyessége volt. Akkor, az utolsó találkozásunkkor egy csodálatos, fából faragott, kitárt szárnyú madarat kaptam tőle ajándékba. Ma is a tévém tetején áll.
Mindig megkérdezte, nem nősültem-e még meg:)
Arra is emlékszem, hogy utoljára azt mondta nekem, nem létezik olyan, hogy turulmadár. Én pedig, miután hazajöttem, utánanéztem és azt találtam, hogy a turulmadár az valójában a kerecsensólyom. Tehát mégis létezik. Ezt mindenképp el akartam mondani neki a legközelebbi találkozásunkkor.